A mitológiai szörnyből lett szitokszó

A hárpiák eredetileg az ókori görög mitológiából származnak. Félig nő, félig madár alakú lények voltak, akik viharokat hoztak, elragadták az embereket, és borzalmas sikolyukról voltak híresek. Nevük a görög "harpazein" szóból ered, ami azt jelenti: "elragadni" vagy "megragadni".

Később a hárpia egyre inkább a pusztító nőiesség jelképévé vált. A középkori irodalomban és később a néphitben is a haragos, manipulatív, kegyetlen nő megtestesítője lett – egyfajta természetfeletti, női rém.

Hogyan lett ebből hétköznapi sértés?

A hárpia szó fokozatosan szivárgott át a köznyelvbe. Már nem madártestű rémekre gondolunk, hanem olyan nőkre, akik "túl sokat beszélnek", vitáznak, erőteljesek, sőt – uralkodók. A kifejezésnek így szexista árnyalata is van: a férfiakat ritkán illetik hasonló állandó jelzőkkel azért, mert hangosak vagy határozottak.

A "hárpia" ma gyakran egyet jelent azzal, hogy valaki nem simulékony, nem halk szavú, nem kér elnézést a létezéséért.

Kikre mondják – és miért veszélyes ez a címkézés?

A hárpia jelzővel sokszor élnek olyan helyzetekben, amikor egy nő:

• kiáll magáért,
• nemet mond,
• nem hagyja magát eltéríteni,
• dühös lesz egy igazságtalanság miatt,
• határozottan kommunikál.

És bár valóban léteznek nehéz természetű emberek, a "hárpia" szó nem a viselkedést írja le objektíven, hanem egy kész értékítéletet ragaszt rá – gyakran anélkül, hogy megértenénk az okokat.

Mi lenne, ha nem rögtön "hárpiáznánk"?

Lehet, hogy valaki nem volt túl kedves. Lehet, hogy bántóan szólt. De lehet, hogy csak épp elege lett. A hárpia bélyeg olyan, mint egy hangfogó a párbeszéden: elhallgattat, elutasít, és nem kíváncsi a miértekre. Ahogy más sztereotípiák esetében, itt is érdemes egy pillanatra megállni, és feltenni a kérdést: ha ugyanezt egy férfi csinálja, rá is ezt mondanám? Vagy csak nőként zavar, hogy nem "viselkedik rendesen"?

Összegzés? Inkább egy új nézőpont

A hárpia szó története régi – de nem kell, hogy a jelenünket is formálja. Ha azt látjuk, hogy valaki hangos, indulatos vagy épp dühös, próbáljuk meg először érteni, mielőtt címkéznénk. Lehet, hogy nem egy mitológiai szörnyeteggel van dolgunk – csak valakivel, akinek végre elege lett abból, hogy mindig csendben maradjon.