600 éven keresztül a japán Kamakura városában található Matsugaoka Tōkei-ji szentély a férjük elől menekülő, bántalmazott nők menedékeként működött. Abban az időben, amikor a nőknek nem állt jogukban elválni a férjüktől, a bántalmazott asszonyok gyakran a buddhista szentélybe menekültek. Itt aztán évekig szolgáltak, miközben elválasztották őket az uruktól. Nem véletlenül illették a templomot olyan becenevekkel, mint az Enkiri-dera („A kapcsolat megszakításának temploma”) vagy Kakekomi-dera („A templom, amelybe menedékért fut valaki”), de időnként „Válási templomként” is hivatkoztak rá.

A templomot 1285-ben alapította Lady Horiuchi, Hōjō Tokimune-nek, a Kamaruma sógunátus nyolcadik régensnek felesége, férje halála után. Horiuchi asszony 1252-ben született a hatalmas Adacsi klánban. Miután apja egyéves korában meghalt, idősebb fivére nevelte. Horiuchi jövendőbelije egy évvel előbb látta meg a napvilágot és Kamakura-ban nőtt fel. A gyerekek nagyon fiatalon ismerték meg egymást és 9 és 10 éves korukban összeházasodtak. Nagyjából 7 évvel később a férjből régens lett, az ország leghatalmasabb embere.

Mind a feleség, mind a férj a zen buddhizmus követői, aktív meditálók voltak. Amikor Tokimune 1284-ben váratlanul megbetegedett, majd meghalt, neje elhatározta, hogy templomot épít a tiszteletére. A nőnek nem volt kifejezett szándéka, hogy a férjük elől menekülő asszonyoknak nyújtson menedéket a szentély. A templom ezt a hírnevet nagyrészt annak köszönheti, hogy a Tokugawa korszak utolsó két évszázadában intenzíven végezte ezt a tevékenységet. A kolostor néhány kiemelkedő apátnője eredetileg valóban menedéket keresve érkezett ide.

Egy bizonytalan dátumú és eredetű történelmi feljegyzés szerint Horiuchi megkérte fiát, Sadatokit, hogy segítsen azoknak a nőknek, akik férjük elől akarnak elválasztódni és alkosson egy templomtörvényt. A fiú közvetítette a kérést az uralkodó felé, aki eleget is tett neki. Kezdetben 3 évet, majd 2 töltettek itt szolgálattal az asszonyok.

Kb. 2000 váláshoz segítette az asszonyokat a szentély, de 1873-ban a templom elvesztette különleges jogállását és utána minden válást a bíróságnak kell jóváhagyni. Később elapadt a templom pénzügyi támogatása, majd a kormány buddhizmusellenes politikája miatt az egyik kolostor is megszűnt. A templom kizárólag nők részére volt fenntartva, férfiak nem is léphettek be ide 1902-ig, amikor egy férfi vette át az apáti posztot. 1923-ban egy nagy földrengésben elpusztult a szentély, fokozatosan építették újjá a következő évtizedben.

Kiemelt kép: www.japan-guide.com