A világ már a zsebünkben van az internet révén, miközben a valóság egyre felszínesebbé válik. A szerelem árucikk lett és nem csak a hivatásos szférában. Alkalmazások tömkelege áll rendelkezésünkre, hogy válogathassunk a lehetséges partnerek közül, de valóban elég az a pár másodperc, amit egy-egy ember megítélésére szánunk?

Az elvárások magasak mindkét nem részéről: a férfi legyen minimum 180 centiméter magas, keressen jól és hősként hódítson. 178 centiméter magasan nem lehet vonzó? A nőknek legyen csodás alakjuk, ragyogó mosolyuk és sose legyenek szomorúak. Mert ha pár plusz kilót felkaptak, már nem lehetnek dögösek?

Persze álszent dolog lenne azt mondani, hogy a külső nem számít, mert igenis számít. Számít, hogy valaki ápolt legyen, hogy találjunk benne valami vonzót. De a külcsín mit sem ér, ha nincs mögötte értékes tartalom. Szánunk rá időt, hogy a felszín mögé nézzünk?

Valóban megismerjük azt, akivel épp ismerkedünk vagy akivel együtt vagyunk? Vagy csak az érdekel, hogy mi a munkája, milyen autóval jár, és hogyan mutat a közös fotókon?

Érdekelhetne, hogy mit csinál szívesen? Hogy mik az álmai? Hogy mik a céljai? Hogy hogyan issza a kávéját, vagy épp miért nem issza? Hogy hogyan látja a világot? Hogy hogyan érzi magát valójában?

Ehhez valóban beszélgetni kell! Kérdezni, meghallgatni és felelni. Őszintén, tupír nélkül, nyitottsággal. Mert végső soron nem a pénz, a pozíció vagy a szépség lesz az, ami hozzánk bújik az éj leple alatt, vagy megfogja a kezünket egy nehéz napon. A minőségi kapcsolatok számítanak, amik a tartalmas, elmélyült beszélgetésekből épültek fel. Vagy ez már a múlté?