Van, amikor „üvölt róla, hogy énközpontú, magát különleges jogokkal rendelkezőnek tartó emberrel hozott össze a sors. De sajnos, van egy rossz hírünk. Létezik rejtőzködő típus is. Neki nincsenek olyan „jelei", amelyek alapján a laikus számára is beazonosíthatóan nárcisztikus személyiség: nagyravágyás, a figyelem középpontjában akar lenni, irigykedik mindenre, manipulál és teljesen hiányzik belőle az empátia. Az ő esetében úgy tűnik, ezek a jelzők mintha nem lennének ráhúzhatóak, elképzelhető, hogy elsőre inkább nyugodt, magának való ember benyomását kelti.

Fontos tudni, hogy a nárcisztikus ember a valódi színeit csak a konfliktus során mutatja meg. Két, a témában megjelent új könyv is erre hívja fel a figyelmet, Dr. Craig Malkin (Re-thinking Narcissism) és Dr. Joseph Burgo (The Narcissist You Know) is hosszú fejezeteket szentel a kérdésnek. Mindkét szerző azt állítja, hogy a nárcizmus alapja egy sérülés, a nárcisztikus ember törekvései pedig arra irányulnak, hogy ezt a belső sebet álcázza vagy csillapítsa.

Konfliktusban a nárcisztikus személyiség teljes valójában megmutatkozik. Az empátiakészsége nullával egyenlő, és ha veszélyt érez, akkor az egyetlen dolog, ami lényeges számára, hogy nyerjen vagy megvédje magát, a következmények nem érdeklik. Az érzelmi kapcsolatai sekélyek, ezért nem is törődik velük, ha nézeteltérés alakul ki. Bármilyen nézeteltérés kihozza a nárcisztikus személyiség valódi énjét. Legyen szó akár apróságról, válóperről, munkahelyi konfliktusról, a tárgyalás, kompromisszumkeresés nála szóba sem jöhet. Olyan, mintha egy bomba robbana, mindent lerombol és semmit sem hagy hátra, sem egy emlékfoszlányt, sem kapcsolatokat, sem mások boldogságát. Számára teljesen érdektelen, hogy rajtakapják e a hazugságokon. Mottója: „Amit rólam gondolsz, az nem az én ügyem."

Az együttérzés hiánya a legjellemzőbb tulajdonsága a nárcisztikus figurának. Valahogy teljesen távol áll tőle az érzés. Nem pusztán arról van szó, hogy nem érzi át mások fájdalmát, hanem arról, hogy ez a fajta együttérző kapcsolat, ez a kapcsolódási szint, a ráhangolódás teljesen idegen érzés számára. Meglehet, hogy ügyel a látszatra, ezért jótékonykodik, segít a szomszédjának, adományokat ad, stb. de az empátia érzése ismeretlen marad számára.

4 viselkedésminta segít felismerni a nárcisztikus személyiséget.

1. Érzelmi játéka a "cikis ügy" (hot potato)

Dr. Craig Malkint dicséri a névadás, és ennek a jellemvonásnak a felismerése. Nézzük, mit takar! Megpróbálod elmondani a párodnak, hogy elutasító és nem tudsz vele kapcsolatot építeni, mire ő leráz azzal, hogy nem elutasító, viszont nem akarja a mérgelődésedet és a folyamatos panaszaidat hallgatni. A valóság az, hogy amit mondasz, az zavarja őt, de ahelyett, hogy magára venné a sérelmeidet, az egészet átruházza rád. A belső sérüléseit akarja rejtve hagyni, ez az elsődleges motivációja. Mivel a nárcisztikus személyiséget valójában nem érdekli, hogy mit érzel vagy mit gondolsz, sem az, hogy jobbá tegye a kapcsolatotokat, ez a fajta játszma mindig a te vesztéseddel zárul. Bűnösnek fogod érezni magad (Nem is ő a hibás, én voltam ingerült.) Ez a fajta viselkedés lehet tudatos, hogy manipuláljon téged, de lehet ösztönös is. A lényeg az, hogy mindig te vagy a hibás, soha de soha nem ő! Nem képes felelősséget vállalni a tetteiért.

2. Ellenáll majd támad, ha kérés merül fel

Ez a „kérem-nem adom" az egyik legmérgezőbb párkapcsolati magatartás, egy olyan spirál kezdete, mely általában a kapcsolat felbomlásához vezet. Ilyenkor az történik, hogy az egyik fél előáll egy igénnyel, egy kéréssel, mire a másik fél megtagadja ezt, ellenáll (falakat épít, keresztbefonja a kezét stb). Ez a magatartás azért veszélyes, mert megmerevednek az álláspontok, az igényekre nincs válasz, a követelő fél frusztrálttá válik, és egyre hangosabban kér, a másik fél pedig egyre elszántabban áll ellen. Mindenki sértettnek és bosszúsnak érzi magát. A nárcisztikus személyiség játszmája úgy kezdődik, hogy eleve ellenálló pozícióba helyezkedik, mire a követelő fél eleve frusztrált és mérges lesz, és akkor a követelő felet hibáztatja azért, amiért az igényeit teszi első helyre. Természetesen ettől a másik fél rosszul érzi magát, és saját magában fogja keresni a hibát.

3. Bosszúra éhes

A hazugságok hozzátartoznak a nárcisztikus ember mindennapjaihoz, az sem számít, ha felháborítóak. Az ilyen személyiség megpróbálja saját magát az igazságtalanságok áldozataként feltüntetni. Mivel a nárcisztikus figurának teljesen eltorzult a kapcsolata a valósággal, gyakran el is hiszi a saját valótlan állításait. Nem úgy tekint magára, mint aki nem mond igazat, hanem mint az igazság elkeseredett védelmezőjére. A mondandója egyébként roppant meggyőző lehet, annak ellenére, hogy teljes egészében hazugságokra épül. Ez az ember mindent meg fog tenni, hogy az állításait kétségbe vonja, rágalmakat terjeszthet rólad, megtépázza a hírnevedet, és egyáltalán nem törődik vele, hogy ebből semmi sem igaz. Éppen ezért nagyon nehéz vele harcba szállni, különösen a bíróságon.

4. Közömbös az érzelmi kimenetelek iránt

Az emberek többsége minden helyzetből, még egy szakításból is igyekszik úgy kijönni, hogy minél kevesebben sérüljenek, megőrződjenek a szép emlékek és a megmenthető kapcsolatok. Nem úgy a nárcisztikus személyiség. Őt aztán teljesen hidegen hagyja, hogy mit hagy „hátra". Az összetört kapcsolatokra úgy tekint, mint szükséges kárra, aminek árán megkapta, amit akart, és az sem zavarja, ha gyerekek sérülnek, nem változtat a véleményén.