„Az érdekkapcsolatok nem tartanak soká”- mondta a Szamár, majd a Sárkány kiköpte az elfogyasztott Nagyúr koronáját... Ez történt a Shrek-ben. Amikor a királylányt az uralkodásért akarta elvenni, a királyi posztra pályázó, szerelmet hazudó férfi. A Sárkány megette őt, és a Hercegnő végül az igaz szerelmét választotta.

De ez a mese a valóságtól nincs is annyira elrugaszkodva. Az érdekkapcsolatoknak igen nagy múltja van. Régen dívott családnév, pénz, rang szerint házasodni. Már kisgyermekkorban eldőlt, a szülők kiválasztották, ki kinek lesz a férje, felesége, annak fényében mit gondoltak jónak ők, vagy a társadalmi elvárások. Aztán miután engedtek a parancsnak, az újdonsült pár, házasságuk alatt vagy megszerette egymást, vagy csak megszokta. Akkoriban a válás se volt divat és a lázadás sem kecsegtetett túl sok jóval. A világ bizonyos részein még mindig működtetik ezt a szokást.

A legtöbb helyen azonban már nincs kötelező jellege, vannak akik maguk adják erre a fejüket, különböző érdekektől vezérelve. Ha körülnézünk a világban, számtalan példát láthatunk erre, bár nem bevallottan. Rózsaszín celofánba csomagolva rikít a sok felszínes nagy románc, ami sokszor a kívülállóknak hamarabb feltűnik, mint annak, aki benne van. Amikor fiatal, csinos csajok szeretnek bele nagypapa korú mikulásokba, akik nem rántottát visznek az ágyba, hanem kövér gyémántokat. Van, ahol nem a pénz az összekötő kapocs, hanem a gyerek(ek). A kapcsolat már rég kihűlt, de együtt kell maradni, a gyerek(ek) miatt, de leginkább azért, nehogy megszóljanak mások. Vannak, akik a magánytól való rettegés miatt maradnak együtt. Mert túl macerás és ijesztő elválni. Persze nem mindegyik indult érdekként, van, hogy az idő és a szürke hétköznapok sorvasztották azzá. Amikor a kezdeti fellángolás fénye elhalványul és kiderül, nem ezzel az emberrel kéne lennünk.

Sokszor későn jövünk rá. Mert szerettünk. Mert hittünk. Mert hinni akartunk. Mert azt a pici belső hangot, ami néha megszólalt, hogy valami nem stimmel, elnyomtuk. De nincs szükség önmarcangolásra, a rossz kapcsolat is tulajdonképpen jó. Jó tanulságnak, jó tapasztalatnak, jó, hogy tudjuk legközelebb mit tegyünk másképp, vagy mit ne tegyünk.

Ha a megszerzett tudást jól használjuk fel, így a magunk javára fordíthatjuk, és egy lépéssel közelebb kerülünk a valódi szerelemhez. Sokkal bölcsebben érkezünk a következő állomásra, hogy szeretetre, tiszteletre, bizalomra és őszinteségre épülő kapcsolatot alakíthassunk ki olyannal, aki szintén ugyanezt szeretné.