Értem én, hogy munkahelyi légkör, meg egymás megismerése, meg jobb együttműködés, kötetlenebb lehetőség a problémák feltárására. Nem is azzal van bajom, ha a kollegák összejönnek egy sportnap vagy egy kreatív délelőtt idejére. De amikor csapatépítés címén elviszik őket 2-3 napra, akkor vajon nem gondolnak arra, hogy mennyire rossz érzés ez az otthonmaradóknak? A feleségeknek, férjeknek?

Minden munkahelyen vannak olyan nők, akik már régóta nem találják a párjukat, és egyáltalán nem érdekli őket, hogy nős vagy nőtlen a pasi, minden lehetőségre ráhajtanak. Minden munkahelyen vannak férfiak, akik a legyet is röptében, ha alkalom adódik. Ez aztán a remek lehetőség, itt szinte egymás karjába lökik az embereket!

Ha eleget iszik Sanyi, akkor este könnyen Hédike ágyában találhatja magát, az irodában ugyan sose kezdene ki vele, mert ifjú neje otthon várja, hiába riszálja el Hédike naponta magát a szűk szoknyákban előtte. De itt és most a második bor után nem mond nemet Hédikére, hiszen már gondolkodni sem bír, és amúgy is kevés a szex otthon mostanában, a pici baba születése óta.

Vagy itt van Emese, a kétgyerekes anya, akinek éppen gondjai vannak a házasságában. Úgy érzi, otthon már nem kap elég figyelmet, úgyhogy amikor Laci, a kisfőnök egész este csak neki csapja a szelet, Emese úgy veszti el a fejét némi viszki segítségével, mint egy kamaszlány.

Persze a bizalom lényeges, és ha jó kapcsolatban élünk, minden bizonnyal nem számítana az sem, ha egy hétre menne el életünk párja csapatot építeni, tudom. Csakhogy az élet tele van hajtós időszakokkal, kisgyerekes évekkel, munkás estékkel, nehéz ügyekkel, amik mellett annyira vonzó tud lenni egy mámoros, spicces éjszaka. Muszáj ezeket direkt előidézni, mit gondoltok? Én egyszerűen beszüntetném ezeket a csapatépítőket, mert veszélyesek a párkapcsolatokra, amik már amúgy is kismillió veszélynek vannak kitéve.