Biztosan mindenki látott már olyan párt a környezetében, akik egy gyermek születésétől várták, hogy új lendületet és szorosabb köteléket hoz a kapcsolatukba. És vajon hányan láttak olyat, hogy ez tényleg így is lett? Hogy a baba érkezésével jobb, tartalmasabb, gazdagabb lett a házasság, és úgy is maradt?

Tanulmányok sora bizonyította, hogy a gyerek, mint kapocs, összetartó erő nem „működik”. Ennek ellenére tartja magát az elképzelés, hogy az utódok tartanak össze egy házasságot. A társadalom nem érti, és nem tudja elfogadni, hogy vannak olyan házaspárok, akik tudatosan nem vállalnak gyereket. Azt a kapcsolatot vajon mi fogja összetartani?

Egy nemrég végzett kutatás (Amerikai Szociológiai Társaság) rávilágított arra, hogy a gyerekkel rendelkező párok összességében boldogtalanabbak, mint gyermektelen társaik. Valójában a gyermek nélküli párok minden csoportnál boldogabbnak bizonyultak, még azoknál is, akik családalapítás előtt állnak. Egy korábbi cikk (New York Times) annak a vizsgálat két évtizedét mutatta be, amelynek során a gyerekek házasságra való „hatását” kísérték figyelmemmel. Úgy találták, hogy a gyermek születése után nagyon sok házasság szétesett, ugyanakkor az utódok kirepülésekor emelkedett a párkapcsolatok boldogság-szintje. Hogy is van ez?

Egy pár együtt töltött ideje sohasem ugyanaz már, ha egy gyermek lép a kapcsolatba. Többé nem tudnak egymással hosszabb időt, gondtalanul, kizárólag a másikra figyelve tölteni. A randiknak megtervezettnek kell lenniük, mindent el kell rendezni a gyerek körül is, ha kimenőre vágynak. Hiába mennek el otthonról, mondjuk vacsorázni, nagy eséllyel akkor is a gyerekekről fognak beszélni, hiszen ők állnak már az életük középpontjában. Sok pár arról panaszkodik, hogy üzleti partnereknek érzik magukat, akik a kölykök logisztikáját és jövőjét tárgyalják meg a találkozóikon. Nehéz a romantikus együttléteket fenntartani, és bizony a szexre is gyakran kevés idő, energia marad.

Milyen sűrűn halljuk, hogy szülőnek lenni az egyik legnehezebb dolog az életben, ugye? Nem véletlen, hogy sokan a kisgyermekes években válnak el, a legtöbb kapcsolat ilyenkor fut zátonyra. A kemény meló számos házasságra rányomja a bélyegét, és nem egy közülük nem bír megbirkózni a feladattal. Különösen nehéz ez abban az esetben, ha a terhesség nem volt tervezett, vagy a szülők eltérő gyereknevelési stratégiákat vallanak. Egyedülálló szülők gyakran úgy fogalmaznak, hogy amióta egyedül nevelik a gyereket, könnyebb az életük, mert legalább nem kell örökösen közös álláspontot keresniük a partnerükkel.

A gyereknevelés a képeken könnyű és romantikus dolognak tűnhet, de valójában nagyon időigényes és meglehetősen költséges is. Arról kevesebbet hallunk, hogy milyen kiadásokkal jár egy gyereket felnevelni addig, amíg saját magát tudja eltartani. Arról sem sokat beszélnek, hogy 2-3, vagy még több gyermek esetben már óriási áldozatokkal jár mindenkit mindig a megfelelő helyre „eljuttatni”, sok szülő délutánja nem áll másból, mint fuvarozásból, rohanásból.

A kiadások anyagi nehézségekkel járhatnak, manapság az egykeresős családmodell csak ritkán járható út. Ha pedig mindketten dolgoznak, akkor embertelenül nehéz még amellett a gyerekeket is nevelni, a háztartást is ellátni. És akkor még nem beszéltünk a házasság ápolására fordított időről, energiáról! A gyermekek körüli gondok miatt sokan aggódnak, a párok egymást is hibáztathatják a nehézségekért, egy-egy rossz döntését.

Minden döntésünk rólunk szól, a mi életünket befolyásolja. Az lenne a jó, ha mindenki, aki gyereket vállal, tisztában lenne vele, hogy szülőnek lenni az egyik legnehezebb dolog. Az egyik legnehezebb, de mindemellett az egyik legcsodálatosabb is. Ugyanakkor, ha valaki nem vállal gyereket, tartsuk tiszteletben az ő döntését. Semmi sem lehet kötelező pusztán azért, mert a társadalom többsége úgy gondolja, hogy gyerek nélkül nem lehet boldogan élni.