A legtöbb pár számára a monogámia elvárás. Amikor összeházasodunk, vagy összeköltjük az életünket, akkor természetesnek véljük, hogy a partnerünk sem keresgél másfelé. Teljesen rendben van, ha úgy érezzük helyénvalónak, hogy a partnerük rajtunk kívül senki mással nem létesít szexuális kapcsolatot. A szexuális megcsalás az emberek többségénél nem tolerált, mondhatni válóok.

Valahogy az egész világ a hűtlenségre, a gyakori lecserélésre buzdít. Nem tanítjuk meg a gyerekeinket a hűségre, nem látnak sok jó példát. Belegondoltunk abba, hogy ma mennyi ideig élünk? Lassan nem ritka, hogy valakik 50-60 évet is leélnek egy házasságban! Évszázadokkal ezelőtt az átlagéletkor jóval alacsonyabb volt, és a házasság nem követelt fél évszázados monogámiát senkitől sem. Nem beszélve arról, hogy ma egy 40-50-60 éves embertől is elvárják, hogy úgy nézzen ki, mint egy huszonéves (elég egy pillantást vetni valamelyik magazinra...).

Az esküvőn még az az elképzelésünk, hogy hűségesek leszünk, és irántunk is hűségesek lesznek. A hűtlenség állítólag a kapcsolatok 25%-ban (más kutatások szerint 60 %-ban...) van jelen, és minden második házasság válással ér véget.

Egy biztos: a házasság intézménye átalakulóban van. Már nem olyan, mint a középkorban, sőt már túlhaladta a nagyanyáink idejében ismert formátumot is. Szeretnénk leélni egy társ mellett az életet, de csak kevesen dolgoznak ezen nap, mint nap. Kicsit olyan ez az egész, mintha nagyon vágynánk valamire, de se mi nem dolgoznánk rajta, sem a környezet.

Hallottam már olyat is, hogy az az időszak következik, amikor a házasságok, mint egy projektben, bizonyos időszakra köttetnek. Mondjuk 10 év Ferivel, aztán ha teljesítettük a küldetést, akkor 15 évre Gábor következik... Vagy lesz egy „újfajta monogámia", átláthatóbb, rugalmasabb, a mai kor igényeire szabottabb. Mit értsünk ezalatt? Nyitott házasságot, közös szvingerklub-látogatást, pornónézést. Vajon az a megoldás, hogy ha az új, a más iránti vágyunkat egyszerűen kimondjuk, megfogalmazzuk, megbeszéljük – majd kielégítjük, a másik tudtával, netán közreműködésével?

Lehet, hogy a monogámia a továbbiakban pusztán érzelmi, de nem szexuális hűséget fog jelenteni? Elképzelhető, hogy ez a fajta új házasság-modell csökkentené akár a válások számát is? Meredek kérdések! Ha valóban lesz ilyen „újfajta monogámia", akkor csak a következő generáció után derül majd ki, hogy működik-e a gyakorlatban.