Ha valamit megtanultam az évek során, az az, hogy egy kapcsolat elengedhetetlen kelléke a kommunikáció*... Főleg egy jó kapcsolaté... főleg a jó kommunikáció... =)
* kommunikáció (főnév): az információcsere folyamata általában egy közös jelrendszer segítségével
De mit is értünk kommunikáció alatt?
A kommunikáció az bármilyen formátumú adatközlés a másik(ak)kal és a másik oldalról érkező adat befogadása. Ejj, hogy túlzottan mérnöki a megfogalmazás? Valóban, de mérnökember lévén nem szeretem a mölcsész-baszlagot, tőlem ne számítsatok ilyesmire :)
"csak nyersen, frankón, bele a pacekba, férfiember módjára!"
Általában véve megkülönböztetjük a verbális és nem verbális kommunikációt, és bár rengeteget kommunikálunk nem verbális formákban is, most feszüljünk egy kicsit rá a verbális témakörre. (Az utóbbi egy komplett önálló másik sztori, most csak inkább érintsük, majd később rádomborítunk bővebben.)
Tekintettel arra, hogy ez egy kapcsolatokkal foglalkozó magazin, szűkítsük le párkapcsolatokra, annak is a férfi-nő szegmensére. (Bár heteró vagyok, és más téren csak külső információk adottak - meleg haverok által -, de a hallottakból azt gyanítom, hogy ez a téma és ez a forma ugyanúgy adott homoszexuális kapcsolatokban is) ...és ahogy tartja a mondás, miszerint "mindenki magából indul ki", most sem lesz ez másképp: férfiként fogok szólni, nagyrészt saját tapasztalatokból.
A férfi nő felé folytatott kommunikációjáról
Számos tévhit kering róla, hogy az összes férfi bunkó, hazug disznó és mind "csak azt" akarja... Ugye uraim? Nos, ez részben nem igaz :) Nem mindig csak azt akarjuk, és különben is az ilyen tévhitek általánosításokon és pár bunkó férfin fekszenek.
Na de mitől lesz egy férfi bunkó? Ha csak nem zsigerből vagy egy igazi gyökér, aki lazán fellök nyugdíjas néniket banyatankokkal az úton szórakozásból és/vagy veri hasba a tattert, akkor bátran kimondhatjuk: rossz kommunikáció :)
A férfinak volt egy jó vagy rossz gondolata, amit kikommunikált rosszul vagy rossz helyen vagy rossz időben. Akár mind a négy egyszerre is, pl. részegen kiborulva esküvői tanúként a pohárköszöntőben megemlékezni elhunyt szerettekről...ezt inkább sose tedd :)
Erre persze kevés is az esély, de van pár dolog, amit rendre el szoktunk cseszni, pár példa a teljesség igénye nélkül:
- "10 perc és otthon vagyok": ja persze, meg "átugrom a szomszédba 10 percre, félóránként kavargasd meg a levest". A tipikus apró füllentés, amit már magadnak sem hiszel el, de megnyugtatásképp elsütsz telefonon. Nem, barátom, ez idővel egy rohadt nagy szargalacsinná gyúródik. Inkább vedd a bátorságot és közöld a frankót. (Félreértés ne essék: ezt én is rengetegszer megtettem és láttam másoktól is számtalanszor) Nehéz róla letenni, kicsit elodázni a bajt, főleg ha egy félig kifejlett sárkány van a vonal túloldalán, de ha nem akarod, hogy idővel egy teljesen kifejlődött példány várjon odahaza, akkor ezt konzisztensen kerüld már az elejétől fogva.
- "most mi van?": nagyonjól tudod, hogy mi van, de játszod a hülyét és mégis megkérdezed, és a válasz egy ugyanolyan kamu"semmi" lesz, mint amilyen a kérdésed volt. Titkon megerősítést vársz a női lélekről alkotott képed visszacsatolására, de nem fogod megkapni még hazugság árán sem, habár lehet rá trenírozni a csajt.
- "de nem is a csöcsét bámultam": mekkora frájer! Ismét csak az őszinteséget tudom javasolni, sokkal kevésbé melós. Egyszerű a trükkje: a nők erre a jelenségre mindenképpen úgy tekintenek, hogy ott a helyszínen megraknád, mint kispajtás a tábortüzet...Az eszükbe sem jut, hogy csak azért nézed meg, mert jól esik vagy csak bambultál és ott maradt a szemed, vagy mert akkora dinnyék, hogy életedbe nem láttál még ilyet és úgy nézted meg az utcán, mint gyerekkorodban a féllábút...Nem szégyen, vannak szemeink, próbáld elmagyarázni őszintén miért történt az a 3 másodperc úgy, ahogy, amit ő egy "incidens"ként élt meg. Persze ha nem megy zsigerből, ha már a gondolat is átment az ártatlanságon, akkor nehezebben védhető. Nekem ezzel még nem volt gondom, de ha nálad így lenne, az ilyesmit próbáld meg kerülni a jelenlétében.
- "cipő...": ez a legkevésbé rossz az összes közül, mert legalább alapból őszinte (és bunkó :D). Ez az, amikor a pragmatikusságoddal egyenesen leveszed a lábáról :) Megkérdezi, hogy milyen az új ruhája és a cipője. Rohadtul teszel rá, hisz 16 színben látod a világot, és márpedig a barack is csak gyümölcs. Elintézed egy odaböffentett szóval (pl. "cipő" vagy "elmegy").
Ez részünkről trenírozható: kicsit láss kívülre, vonatkoztass el, ha nagyon nem megy: képzeld el rosszabb cuccokban. :) És utána mondj igazat arról ami rajta van, ne füllents...
Ez csupán pár dolog, ami hirtelen eszembe jutott, ennél sokkal több is létezik és valószínűleg az itt felsoroltak sem egyediek. Nyilván nem lehet az összeset levetkőzni (tapasztalatból tudom), hisz emberből vagyunk, de nem árt törekedni rá, minimalizálni.
Okéoké, vágási, ez a rossz kommunikáció felfogtam, de akkor milyen a jó?
Mint az mostanra már biztosan kiütközött: az őszinte. Akadnak persze kivételek, vagy úgy érezheted, hogy egy-kettő csücskösebb.
Ilyenkor gyorsan gondold át, ha Neked mondaná ugyanezt, Te mit éreznél. Ha nem érzel negatívat a közlendővel kapcsolatban így sem, akkor fuss neki! :)
